Falak Nélkül

Azoknak, akik ismernek minket: jó, hogy újra találkozunk! Persze most kicsit minden más. Azok a sportolók, akiket már ismersz, szintén otthon vannak, nem készülhetnek a megszokott módon a versenyekre, sőt, sok sportágban nemcsak versenyezni, de tréningezni sem tudnak. Megváltozott az életed, de nekik még jobban megváltozott. Egyik legfontosabb része tűnt el. Jó hír, hogy most is tudsz segíteni! Hogy hogyan? Hát....ha most nincs is, de mire átböngészed ezt az oldalt, biztos lesz ötleted. A legfontosabb: küldj nekünk üzenetet! Lehet önállóan vagy csoportban dolgozni, osztályok is jelentkezhetnek.
Fotó, film, bármi, ami megjeleníthető, azaz egy virtuális gombostűvel feltűzhető üzenőfalunkra. Gondolkozz tehát, tervezz, szervezz, készítsd el és küldd!

Aranyos Dávid 19 éves, aktív sportoló, elsősorban kosárlabdában kiemelkedő, a Hársfa egyesület versenyzője. Emellett igazi művész. Nóra néni, Bege Nóra fotóterápiás tanára mutatja be, illetve megnézhetitek alkotásait is.

"Dáviddal 12 évesen találkoztam először, amikor a Down Egyesület nemzetközi plakát kampányához fotóztam. Rögtön megérintett kedvessége, nyitottsága, édesanyja támogató szeretete. Fotóterápiás foglalkozásainkon egyénileg alkot, első pillanattól kezdve ösztönösen fényképez. A képzőművészeti alkotófolyamatban határozott, egyéni színeket használ. Igazi csapatjátékos, akit inspirál a közösségben való alkotás. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy van-e olyan dolog, amiben nem tud kiemelkedőt nyújtani: tehetséges sportoló, ügyesen táncol, aktívan részt vesz minden olyan foglalkozáson, ahol bebizonyíthatja, hogy épp a színes egyénisége, érdeklődése, nyitottsága miatt más, mint az átlag. A legkedvesebb emberek egyike, akivel találkoztam. Óriási szeretetéből mindannyian töltődni tudunk."

Az Európa2000 középiskola tanulója, ő is 19 éves. Osztályfőnöke, Orosz Krisztina írt pár sort, ő maga pedig összegyűjtötte kedvenc képeit.

"Bence igazi nagy ember, mindenféle értelemben véve. Magas termetéhez óriási szívet kapott, figyelmes, érzékeny, segítőkész srác. Rá mindig számíthatok, még soha nem hagyott cserben senkit, sem az osztálytársat, sem a tanárait. Ha bármi problémája van, egyenesen elmondja, nem handabandázik, nem beszél mellé, még akkor sem, ha kevésbé kellemes dologról kell beszámolnia. A fényképezőgépével nagyon szeretik egymást: a születésnapjára kapta, "őt", és a képeit elnézve nem is dönthetett volna jobban."

Kedves Sporttársak!

Sajnos ez a vírus miatt alakult helyzet mindenkinek nehéz csak valaki könnyebben viseli valaki nem, de. ez szerintem főleg fejben dől el. Én úgy gondolom most a két legfontosabb dolog, hogy próbáljunk egészségesek maradni és pozitívan hozzáállni a kialakult helyzethez. Sajnos ezt sportolóként még nehezebb, hogy a minden napi rohanós, tele mozgással lévő napjaink most teljesen megálltak, de ezt igazából fel lehet fogni pozitívan is. Most többet tudunk tanulni, amire egyébént a napi edzés mellett nem marad túl sok időnk, főleg az idén érettségizőknek, akiknek ez a plusz szabadidő nagyon sokat jelent. Vagy esetleg itthon el tudsz kezdeni egy új hobbit, amit mindig is ki akartál próbálni, de sosem volt rá időd, mint varrni vagy megsütni egy új fajta sütit. És sportolni otthon is lehet csak akkor most nem, amit az eddigi életedben tettél minden egyes nap, hanem kipróbálni egy Rubint Réka youtube videót vagy kimenni futni vagy kipróbálni a jogát. És ilyenkor átértékelhetjük a barátaink szerepét az életünkben és rájöhetünk milyen fontosak is nekünk és sokkal jobban fogjuk élvezni utána a közösen eltöltött időt. Ne csüggedjetek nem lesz semmi gond és utána csak jobban fogjuk értékelni a minden napjainkat!

Szilvia

IDE kattintva megtekintheted Szilvi üzenetét pdf formában is.

Kedves sportolók!
Nagyon nehéz lehet ez a helyzet számotokra is, de senki nem éli a megszokott hétköznapi életét a vírus miatt. Sportolóként ez még szokatlanabb lehet, mert nem lehet nagy számban edzéseket tartani és a közösséget is bonyolult virtuálisan ápolni. Otthon pedig mégsem lehet olyan jól edzeni, mint egy futópályán vagy egy csarnokban. Én magam is küzdök ezzel a helyzettel és próbálok sok időt a szabad levegőn tölteni. Ebben az időszakban a családdal kell sok időt tölteni. Érdemes hosszabb kirándulásokat szervezni és azt csinálni a szabadban, amihez kedve van az embernek. Most pedig engedjétek meg, hogy elmeséljek nektek egy történetet.

TÖRTÉNET:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sportoló, aki nagyon kitartóan edzett minden nap. Amikor csak tehette elment mozogni és nagy örömét lelte a kosárlabdázásban. Mikor nem maradt elvégezendő feladata, akkor a barátaival töltötte az idejét és számos szép helyre elmentek kirándulni. Mikor aztán egy nap hírét járta, hogy többé nem töltheti a szabadidejét a korlátozások miatt mozgással, nagyon elkeseredett. Nem tudta mi tévő legyen és hogy hogyan pótolja azt a tevékenységet, amiben örömét találta. Így elhatározta magát, hogy új dolgokba vág bele és a célja az volt, hogy a kosárlabdázást helyettesítse. Ez a sportoló a szüleivel élt egy házban, melynek nem volt kertje. Az első dolga az volt ennek az ifjúnak, hogy összeállítson egy listát csupa olyan tevékenykedésekkel, melyekben örömét találta. Miután a lista elkészült, elkezdte sorban kipróbálni ezeket. Először a barkácsolást választotta, azonban nem volt valami tehetséges és inkább befejezte. Következőnek társasjátékokat hozott fel a pincéből, melyek nagyon régiek voltak. Letörölgette őket és elolvasta a játékszabályokat. Ezekhez a társasjátékokhoz négy vagy több játékosra volt szükség. Így szólt a testvérének és szüleinek, hogy jöjjenek és játsszanak együtt. Az anyuka ismerte a játékot, mivel még ő játszott vele gyerekkorában. Több menetet is játszottak, de az idő múlásával a sportoló megunta a társasjátékokat, mivel mindig ő nyert. Így hát folytatta a listán szereplő tevékenykedéseket. Következőnek elkezdett könyveket olvasni. Ezek a könyvek nagyon vadregényesek, izgalmasak voltak, így az ifjú nagy örömét lelte benne addig, míg el nem olvasta mind az öt részt. Ismét elkezdett unatkozni és következőnek nekiállt főzni. Anyukája nagyon lelkes lett, hogy lesz egy segítsége a konyhában. A sportoló nagyon kiváncsi volt, mivel már mindig is ki akarta próbálni a gasztronomiát. Együtt nekiláttak főzőcskézni és a fiú úgy érezte, hogy ez már közelít ahoz, amit szívesen csinálna a jövőben. Történt aztán, hogy a fiú elvágta az ujját és nagyon elkezdett vérezni. A sportoló rettegett a vértől. Anyukája ellátta őt, azonban a fiúnak elment a kedve a főzéstől is és elért az ötödik, egyben utolsó pontjához, mely a listán szerepelt. A szereléshez. Az ifjú ezt hagyta a végére, mert úgy gondolta, hogy ebben fogja ő majd a legkevesebb örömöt találni. Viszont tévedett. Egy nap elromlott a hűtő. A családból senki nem értett a szereléshez, azonban a sportoló megpróbálta megjavítani és sikerrel járt. Ettől fogva az ifjú volt a család szerelője és újra érezte a siker élményét, amikor megjavított valamit. A sportoló először félt, de aztán megtalálta az örömét és nem félt többé. A jövőben aztán szerelő lett belőle és folytatta szeretett hobbiját, a kosárlabdázást.
Mint ahogy a történetem is mutatja fontos, hogy ne féljünk a helyzettől amiben vagyunk és hogy próbáljunk ki új dolgokat. A jövőre tekintve én kitartást kívánok nektek és nem érdemes aggódni, mivel az csak árt az egészségnek. Sikeres felkészülést a versenyekhez!
Horváth Barnabás

Együtt sikerülni fog

EgyüttSziasztok!

Mindenki életére nagy hatással van ez a vírus. De minden rossz dolognak van sok jó oldala is, de én csak néhányat sorolok fel: megtanítja az embereket összetartani; megmutatja, hogy együtt mindent képesek vagyunk átvészelni és legyőzni; együtt lehet a család (akinek a szülei otthon dolgozhatnak) és rájövünk, hogy a szeretet mindennél fontosabb ebben az időszakban. Most, bezártság alatt sokat kirándulgatok, biciklizek, elmegyek edzésre (szerencsére kültéri sportot űzök), fotózgatom a természetet és sütök-főzök. Sajnos barátokkal csak edzésen találkozhatok, ezért biciklizni és kirándulni a családdal megyek. A vírus alatt próbáljatok meg minél többet sportolni a természetben, lehetőleg a családotokkal, hogy ki tudjátok használni ezeknek az időknek a pozitív oldalát is. Ha vége lesz, el szeretnék menni a külföldön élő nagyszüleimhez, hogy meglátogassam őket és minden születésnapot megtartani, amit sajnos a vírushelyzet miatt nem tartottunk meg. De addig is vigyázzunk egymásra, tartsunk be minden szabályt, hogy minél előbb visszakaphassuk a régi életünket és csinálhassuk, amit a vírus előtt. Együtt sikerülni fog!

Ódor Márton

Márton üzenete IDE kattintva is megtekinthető.

"A képzőművészeti alkotófolyamatban határozott, egyéni színeket használ. Igazi csapatjátékos, akit inspirál a közösségben való alkotás."

Benjamin üzenete

Szia!

Részben azért írok hátha tudok segíteni azzal, hogy mesélek kicsit az életemből, részben magam miatt is, hogy hátha én is kicsit könnyebben fogom ezáltal venni a mindennapi akadályokat. Szóval, általános iskolás korom óta mindig is úgymond szerettem jobban enni. Tehát mindig is volt túlsúlyom. Hol több, hol kevesebb. Ezért mindig sportoltam is, hogy ne forduljon rosszabbra a helyzet. Először kezdtem a tipikus fiú sporttal, a focival. Hamar kiderült, hogy komolyabban nem tudom űzni ezt, mert nem találtam benne a kedvemet. Pár hónap kihagyás után az egyik unokatestvérem tanácsára kipróbáltam a röplabdát. Szorgalmasan jártam minden edzésre, hol több motivációval, hol kevesebbel. Ez ment is jó pár évig, pontosabban 5 évig. Ekkor egyre kevésbé tette ez is jobbá a kedvem és ilyenkor találtam rá az amerikai focira. Itt is körülbelül két hónap volt a váltás és újult erővel és kíváncsisággal megintcsak új sportba kezdtem. Nagy volt a szerelem, de ezt is abba kellett hagyjam mivel továbbtanulás miatt nem volt megoldható az edzésre járás (kollégista lettem). Időközben kiderült, hogy magas a vérnyomásom és jelentős súlyt kell leadjak. Elkezdtem diétázni és belevágtam a középiskolai életbe. Itt beletelt pár hónapba míg tanulás mellett tudtam időt szorítani a sportra. Edzőterembe kezdtem járni, mivel ez tűnt újra a legérdekesebbnek. És megérkezett az első korona hullám. Otthon sokkal kevesebb volt a motivációm bármire, ideértve a sportolást. Sajnos kimaradt pár hónap edzés, de elkezdtem szabadtéri „fitneszparkba” járni. Ezzel nyáron meg is volt otthoni városomba, aztán mikor megint elindult az iskola lehetőségem lett az iskolám városába az amerikai foci űzésére. A novemberi újbeli korlátozások miatt újra hazaküldtek és abba kellett hagyjam az edzést. Szerencsére a fitneszparkba újból le tudtam járni és nem is vártam a váltásra, mentem amint tudtam. Időközben április közepe lett és a korábbi vérnyomás problémáim a sok fogyással és kitartó edzéssel jelentősen javultak, annak ellenére, hogy egyre kevesebb a motiváció. Dehát ha nem lennének rossz napok nem tudnánk megbecsülni a jókat. Hallgass zenét és gondolj bele miért kezdted el az egészet és meg is jön a motiváció.