Azoknak, akik ismernek minket: jó, hogy újra találkozunk! Persze most kicsit minden más. Azok a sportolók, akiket már ismersz, szintén otthon vannak, nem készülhetnek a megszokott módon a versenyekre, sőt, sok sportágban nemcsak versenyezni, de tréningezni sem tudnak. Megváltozott az életed, de nekik még jobban megváltozott. Egyik legfontosabb része tűnt el. Jó hír, hogy most is tudsz segíteni! Hogy hogyan? Hát....ha most nincs is, de mire átböngészed ezt az oldalt, biztos lesz ötleted. A legfontosabb: küldj nekünk üzenetet! Lehet önállóan vagy csoportban dolgozni, osztályok is jelentkezhetnek.
Fotó, film, bármi, ami megjeleníthető, azaz egy virtuális gombostűvel feltűzhető üzenőfalunkra. Gondolkozz tehát, tervezz, szervezz, készítsd el és küldd!

Azoknak, akik nem ismernek bennünket; ez hogy lehet?:)

Akkor sürgősen meg kell ismerkedjünk! Ez itt a Magyar Speciális Olimpia Szövetség egyik programja, a Szövetségről itt mindent megtalálsz: www.msosz.hu
Ha pedig már megismerkedtünk, kezdheted rögtön ismerősként az olvasást.

Ez az oldal Aranyos Dávid és Bezúr Bence munkájának köszönhetően indult el. A Special Olympics International Youth Innovation Grant pályázata keretében. Ők készítették a filmet is!

Aranyos Dávid 19 éves, aktív sportoló, elsősorban kosárlabdában kiemelkedő, a Hársfa egyesület versenyzője. Emellett igazi művész. Nóra néni, Bege Nóra fotóterápiás tanára mutatja be, illetve megnézhetitek alkotásait is.

"Dáviddal 12 évesen találkoztam először, amikor a Down Egyesület nemzetközi plakát kampányához fotóztam. Rögtön megérintett kedvessége, nyitottsága, édesanyja támogató szeretete. Fotóterápiás foglalkozásainkon egyénileg alkot, első pillanattól kezdve ösztönösen fényképez. A képzőművészeti alkotófolyamatban határozott, egyéni színeket használ. Igazi csapatjátékos, akit inspirál a közösségben való alkotás. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy van-e olyan dolog, amiben nem tud kiemelkedőt nyújtani: tehetséges sportoló, ügyesen táncol, aktívan részt vesz minden olyan foglalkozáson, ahol bebizonyíthatja, hogy épp a színes egyénisége, érdeklődése, nyitottsága miatt más, mint az átlag. A legkedvesebb emberek egyike, akivel találkoztam. Óriási szeretetéből mindannyian töltődni tudunk."

Az Európa2000 középiskola tanulója, ő is 19 éves. Osztályfőnöke, Orosz Krisztina írt pár sort, ő maga pedig összegyűjtötte kedvenc képeit.


"Bence igazi nagy ember, mindenféle értelemben véve. Magas termetéhez óriási szívet kapott, figyelmes, érzékeny, segítőkész srác. Rá mindig számíthatok, még soha nem hagyott cserben senkit, sem az osztálytársat, sem a tanárait. Ha bármi problémája van, egyenesen elmondja, nem handabandázik, nem beszél mellé, még akkor sem, ha kevésbé kellemes dologról kell beszámolnia. A fényképezőgépével nagyon szeretik egymást: a születésnapjára kapta, "őt", és a képeit elnézve nem is dönthetett volna jobban."

Kedves sportolók!
Nagyon nehéz lehet ez a helyzet számotokra is, de senki nem éli a megszokott hétköznapi életét a vírus miatt. Sportolóként ez még szokatlanabb lehet, mert nem lehet nagy számban edzéseket tartani és a közösséget is bonyolult virtuálisan ápolni. Otthon pedig mégsem lehet olyan jól edzeni, mint egy futópályán vagy egy csarnokban. Én magam is küzdök ezzel a helyzettel és próbálok sok időt a szabad levegőn tölteni. Ebben az időszakban a családdal kell sok időt tölteni. Érdemes hosszabb kirándulásokat szervezni és azt csinálni a szabadban, amihez kedve van az embernek. Most pedig engedjétek meg, hogy elmeséljek nektek egy történetet.

TÖRTÉNET:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sportoló, aki nagyon kitartóan edzett minden nap. Amikor csak tehette elment mozogni és nagy örömét lelte a kosárlabdázásban. Mikor nem maradt elvégezendő feladata, akkor a barátaival töltötte az idejét és számos szép helyre elmentek kirándulni. Mikor aztán egy nap hírét járta, hogy többé nem töltheti a szabadidejét a korlátozások miatt mozgással, nagyon elkeseredett. Nem tudta mi tévő legyen és hogy hogyan pótolja azt a tevékenységet, amiben örömét találta. Így elhatározta magát, hogy új dolgokba vág bele és a célja az volt, hogy a kosárlabdázást helyettesítse. Ez a sportoló a szüleivel élt egy házban, melynek nem volt kertje. Az első dolga az volt ennek az ifjúnak, hogy összeállítson egy listát csupa olyan tevékenykedésekkel, melyekben örömét találta. Miután a lista elkészült, elkezdte sorban kipróbálni ezeket. Először a barkácsolást választotta, azonban nem volt valami tehetséges és inkább befejezte. Következőnek társasjátékokat hozott fel a pincéből, melyek nagyon régiek voltak. Letörölgette őket és elolvasta a játékszabályokat. Ezekhez a társasjátékokhoz négy vagy több játékosra volt szükség. Így szólt a testvérének és szüleinek, hogy jöjjenek és játsszanak együtt. Az anyuka ismerte a játékot, mivel még ő játszott vele gyerekkorában. Több menetet is játszottak, de az idő múlásával a sportoló megunta a társasjátékokat, mivel mindig ő nyert. Így hát folytatta a listán szereplő tevékenykedéseket. Következőnek elkezdett könyveket olvasni. Ezek a könyvek nagyon vadregényesek, izgalmasak voltak, így az ifjú nagy örömét lelte benne addig, míg el nem olvasta mind az öt részt. Ismét elkezdett unatkozni és következőnek nekiállt főzni. Anyukája nagyon lelkes lett, hogy lesz egy segítsége a konyhában. A sportoló nagyon kiváncsi volt, mivel már mindig is ki akarta próbálni a gasztronomiát. Együtt nekiláttak főzőcskézni és a fiú úgy érezte, hogy ez már közelít ahoz, amit szívesen csinálna a jövőben. Történt aztán, hogy a fiú elvágta az ujját és nagyon elkezdett vérezni. A sportoló rettegett a vértől. Anyukája ellátta őt, azonban a fiúnak elment a kedve a főzéstől is és elért az ötödik, egyben utolsó pontjához, mely a listán szerepelt. A szereléshez. Az ifjú ezt hagyta a végére, mert úgy gondolta, hogy ebben fogja ő majd a legkevesebb örömöt találni. Viszont tévedett. Egy nap elromlott a hűtő. A családból senki nem értett a szereléshez, azonban a sportoló megpróbálta megjavítani és sikerrel járt. Ettől fogva az ifjú volt a család szerelője és újra érezte a siker élményét, amikor megjavított valamit. A sportoló először félt, de aztán megtalálta az örömét és nem félt többé. A jövőben aztán szerelő lett belőle és folytatta szeretett hobbiját, a kosárlabdázást.
Mint ahogy a történetem is mutatja fontos, hogy ne féljünk a helyzettől amiben vagyunk és hogy próbáljunk ki új dolgokat. A jövőre tekintve én kitartást kívánok nektek és nem érdemes aggódni, mivel az csak árt az egészségnek. Sikeres felkészülést a versenyekhez!
Horváth Barnabás